Fent a hegy tetején, ahol azt hinnénk, talán már élet sincs, a havas tájból egyszer csak előbújik egy takaros épület. A nagy fehérségben mesebelinek tűnik, s közelebbről megnézve is annak hat. Gyerekek lakják, csillogó szemű kis hercegek és hercegnők. Jó szándékú emberek biztosítottak nekik meleg otthont. Palpataka (17)_b Pálpataka tanyavilága lenyűgöző, jobb és szebb helyen nem is találhatott volna otthonra az a tizenegy gyerek, akik a Kis Herceg Egyesület szárnyai alá kerültek. „2002-ben fogant meg a gyerekotthon gondolata egy osztrák csoport részéről, akik már a rendszerváltás után különböző adományokkal segítették a tanyasi közösséget. Elsősorban a helyi közösségen szerettünk volna segíteni” – kezdte Balázs László, a Kis Herceg Egyesület elnöke. Nemcsak a kezdeményezők, hanem a pálpataki születésű, jelenleg Korondon és Fenyőkúton is oktató László is úgy gondolta, szükség lenne egy családias otthonra, ahová befogadhatnák iskolaidőben a nehéz körülmények között élő gyerekeket. Az egyesület bejegyzése után építkezésbe kezdtek, öt év alatt sikerült különböző adományokból, illetve osztrák segítséggel felépíteniük a gyerekotthont, amely 2007-re vált lakhatóvá. „Az elején nappali foglalkozásra gondoltunk csupán, de nem tudtuk volna megoldani a szállítást nap mint nap. Az első évben öt gyerekkel indultunk, önkéntesekként vettünk részt a munkában az itteni atyával, illetve egy tanárnővel, aki egy darabig itt tanított. A kezdetekkor csak hét közben voltak itt a gyerekek, hétvégére hazaengedtük őket. Azt tapasztaltuk, hogy elég rossz hatások érik őket otthon, ezért döntöttünk úgy, hogy csak vakációban menjenek haza. Kivételt képez az a négy testvér Fenyőkútról, akik hétvégén hazamennek. A nyári vakációt pedig többnyire otthon töltik, de rendszeresen szervezünk különböző foglalkozásokat, kirándulásokat, ahová eljönnek” – magyarázta László, aki szerint nem csupán ételt és szállást kell biztosítaniuk a gyerekeknek, hanem egyfajta nevelést is, hogy könnyebben beilleszkedhessenek a társadalomba. Figyelemmel követik pályafutásukat Mivel Pálpatakán csak I–VIII. osztályos iskola működik, a diákok kilencedik osztálytól kénytelenek elhagyni az otthon melegét. Van, aki Korondon, mások pedig Udvarhelyen folytatják tanulmányaikat. Olyan diákot is támogatott már az egyesület, aki építészmérnöki diplomával a kezében talált munkát, hiszen céljuk az is, hogy egyetemi éveik alatt is támogassák az otthonból kikerülő tehetséges diákokat. A nyáron helyi és korondi családok gyűjtöttek annyi pénzt, amiből a gyerekek kirándulhattak a Gyilkos-tóra. Három család tizenegy gyereke Az otthonban tulajdonképpen három család tizenegy gyereke lakik, akiknek otthon is van több testvérük. Egyik családnál az apukát, másik családnál az anyukát kell nélkülözniük a gyerekeknek. A harmadik család fenyőkúti, ők valamivel emberibb körülmények között laknak. Az otthonban három alkalmazott felügyeli a gyerekeket, Bálint Irén, Bálint Ibolya, akiknek Balázs István karbantartó is besegít. Emellett pedig egy tanító néni is itt lakik hét közben, aki szintén vállal felügyeletet, de két nap nyolc-nyolc órában egy szociális munkás is tevékenykedik az otthonban. Palpataka (16)_b Mindennap főtt étel kerül az asztalra, a hozzávalóktól függően alakítják ki a menüt. A diákok mindenben besegítenek, mosogatnak, takarítanak, fát hordanak. A tanulás mellett számos más foglalkozás is zajlik, a nevelők a gyerekekkel közösen készítik a karácsonyi díszeket, köszönőleveleket, képeslapokat. „A Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság által kiírt, Segítsünk a bajbajutottakon elnevezésű pályázat révén tizenegy gyermek vehette igénybe az étkeztetést, elszállásolást, iskoláztatást, valamint a szabadidős tevékenységeket. A helyi tanács mellett egyre több községbeli lakos is csatlakozik a segítők köréhez, így gyakrabban sikerül örömet szerezni a rászoruló gyerekeknek” – fogalmazott Balázs László. Advent utolsó vasárnapján, december 22-én a helyi templomban előadásra várják a támogatókat, ahol a gyerekek ünnepi műsorral fejezik ki köszönetüket.